Minden nap pontban 18:00
A város egyik legdiszkrétebb kaszinójában, ahol a bársonyszékek sosem kopnak meg, és a pezsgő mindig kellően hideg, nap mint nap megjelenik egy nő. Karján aktatáska, kezében dupla eszpresszó – a pohár nem műanyag, hanem porcelán. A biztonságiak biccentenek. A krupiék némán összenéznek. Már tudják: kezdődik.
Ő nem játszik. Ő jelen van.
Csak egy szám: 0
Nem váltogat, nem kombinál, nem számol vissza az előző körökre. Minden alkalommal egyetlen zsetont tesz a zéróra. Semmi több, semmi mellé. Megvárja a pörgetést, figyeli a golyó útját – és vagy biccent, vagy kicsit felsóhajt.
Aztán feláll. És eltűnik. Minden nap ugyanabban az időpontban.
A kaszinó szelleme?
Akik gyakran megfordulnak ott, már nevet is adtak neki: „Miss Zero”. Egyesek szerint egy volt statisztikus, aki életének utolsó kísérletét végzi. Mások úgy vélik, egy régi fogadalmat teljesít. Van, aki azt meséli, egyszer nagyot nyert, és azóta minden este újrajátssza azt a pillanatot – mintha vissza akarná idézni az érzést, nem a nyereményt.
De ő soha nem beszél. Legalábbis a rulettasztalnál nem.
A kosztüm mindig szabott
Minden alkalommal más színű kosztümben érkezik. Néha élénk vörös, néha mélykék vagy vajszínű. Egyesek szerint a ruhája színe aznapi érzéseit tükrözi – mások szerint a ruha jelzi előre, hogy nyerni fog-e.
Amit biztosan lehet tudni: a kávét mindig megissza pörgetés előtt, és soha nem marad tovább, mint néhány perc.
Zéró – a vég vagy a kezdet?
A rulettasztal zérója a kaszinó előnye, a játék végső kiszámíthatatlansága. De számára talán valami más. Egy szimbólum. Egy emlék. Egy néma kapcsolat egy régi történettel, amit soha nem mesél el.
Talán veszít minden nap. Talán már régen nyert. De ő nem a pénzért jön. Hanem a mozdulatért. Az ismétlésért. A szertartásért.
És mi van akkor, ha egyszer tényleg bejön?
A krupiék szerint egyszer – egyetlen egyszer – valóban beütött a zéró. De ő nem mosolygott. Csak megitta a kávéja utolsó kortyát, és távozott, mint mindig. A zsetonjait ott hagyta. Aznap este senki sem vitte el őket.
Az asztalnál azóta is mesélik ezt a történetet. Nem tudni, hogy igaz-e. De valamiért mindenki kicsit hátrébb lép, amikor megjelenik az a nő. Aki csak zéróra játszik.
