A kaszinók fényei alatt, a gépek csilingelő zenéjében és a forgó szimbólumok hipnotikus ritmusában vannak olyan helyek, amelyek mintha többek lennének egyszerű ülőalkalmatosságoknál. Ezek a „sosem üres székek” – amelyeket minden alkalmazott és játékos jól ismer. A gépek, amelyekhez mindig ugyanazok az emberek ülnek le. Reggel. Este. Néha hajnalban is. És a szék, amely szinte „valakié” lett.
A saját gép illúziója
Több kaszinóban is akadnak játékosok, akik évek óta ugyanahhoz a nyerőgéphez térnek vissza. „Ez a gép hozta az első nagy nyereményemet. Azóta csak itt játszom.” – mondja egy középkorú hölgy, aki minden nap délután ötkor érkezik, és mindig ugyanarra a gépre ül. Ha valaki más ül ott, türelmesen vár – vagy feszülten toporog, míg a szék meg nem üresedik.
Babonák és rituálék
A legtöbb „saját gép” mögött babona áll. Egyesek szerint a gép „megjegyezte őket”. Mások szerint „érzi, ha valaki más ül rá”. Van, aki minden alkalommal ugyanazt a ruhát viseli, mielőtt leül. Egy idős úr például előbb leporolja a gombokat egy zsebkendővel, majd háromszor megérinti a képernyőt, mielőtt elindítja a játékot.
Területvédés – a szék mint státuszszimbólum
A kaszinó törzsjátékosai között íratlan szabályok élnek. Ha egy „székgazda” otthagyja a gépet cigarettázni, inni vagy csak átsétál egy másik részleghez, gyakran ott hagy egy kabátot, táskát vagy poharat – ezzel jelezve: „ez az én helyem.” Aki mégis odaül, néma pillantások, feszültség vagy akár halk szóváltás is lehet a vége.
A személyzet szemszögéből
A kaszinódolgozók jól ismerik ezeket a székeket – és azokat, akik hozzájuk tartoznak. „Van, aki már annyira egybeolvadt a gépével, hogy néha úgy érezzük, a gép is megsértődik, ha valaki más használja.” – meséli egy biztonsági őr félig viccesen, félig komolyan. Egyes gépeket már becenévvel illetnek: „Marika gépe”, „A piros üléses”, „A délutáni sarkos”.
Meddig tart a játék, és mikor kezdődik a ragaszkodás?
A nyerőgépek világa sokkal több, mint véletlen pörgetések. Van, akinek egy gép a reményt, az ismétlés biztonságát vagy a múlt egy darabját jelenti. Ezek a székek nem csak székek – kis szigetek, ahol a megszokás és az emlék összefonódik.
A kérdés már csak az: vajon a játékos választja a gépet… vagy a gép választotta őt?
