A póker világa első pillantásra komoly, sőt néha kimért helynek tűnik: koncentráló tekintetek, szikár mozdulatok, feszült csend. De akik nap mint nap az asztal mellett dolgoznak – a krupiék –, tudják, hogy ez a világ tele van meglepetésekkel, váratlan helyzetekkel, és rengeteg nevetéssel. Különösen akkor, ha a játékosok kicsit fáradtak, túl lelkesek… vagy egyszerűen csak máshogy hallják, amit mondanak nekik.
Lássuk hát a legjobb félrehallásokat és elszólásokat, amelyeket a krupiék egy életre megjegyeznek!
1. „Call” helyett „kólát kérek”
Szituáció: A játékos halkan mond valamit, amit a krupié nem ért tisztán.
Krupié: „Call?”
Játékos: „Nem, kóla. Diet.”
Ez a keveredés meglepően gyakori, különösen, ha a játékos egy pincért keres a szemével, miközben a zsetonokkal babrál. A krupié ilyenkor vagy felnevet, vagy rezzenéstelenül jelez a felszolgálónak – attól függ, milyen napja van.
2. „All-in” vagy „Ollin”?
Egy külföldi vendég mondja a tétjét erős akcentussal:
„I go all-in.”
A krupié: „Öhm… Hányan vannak? Ki az az Ollin?”
Az „all-in” szó különösen sok vicces torzulást szül: volt már belőle „Olga”, „Alan”, sőt, egy alkalommal valaki azt hitte, a játékos „online” módot kér.
3. „Check” vagy „Csak nézek!”
Egy magyar játékos próbálja laza stílusban jelezni, hogy nem emel.
Játékos: „Csak nézek…”
Krupié (belül): És közben megvárjuk, hogy esetleg játszani is szeretne-e.
Ez a mondat gyakran félrevezető, hiszen a „check” hivatalos játéklépés, míg a „csak nézel” a kaszinó nyelvén nem jelent semmit. De a mondatot gyakran kíséri egy játékos mosoly – amit a krupiék többnyire „megértjük, csak csináld rendesen” nézéssel viszonoznak.
4. „Raise” vagy „Race”?
Egy gyorsan beszélő játékos bemondja:
„Race to 2000.”
A krupié: „Ez most valami sportfogadás?”
A játékos természetesen emelni akart (raise), de a szó kiejtése miatt a jelentés teljesen megváltozott. Ilyenkor az asztal körül születnek a legjobb rögtönzött poénok:
– „Kinek van lóversenyfóbiája?”
– „2000-ig? Addig nem érek rá!”
5. Kézjelekkel beszélő játékosok
Némely játékos nem szólal meg, csak bólint, int, vállat von. A krupié próbál olvasni a gesztusokból, de nem mindig sikerrel:
- Egy fejrázás néha check, néha fold.
- Egy hüvelykujj-felmutatás lehet all-in… vagy csak „oké”.
A félreértés után jön a klasszikus mondat:
„De hát én mutattam!”
És erre a válasz gyakran:
„Ez nem pantomim. Ez póker.”
6. Amikor a nevetés már nem elkerülhető
Egy kedvenc sztori a kaszinóban dolgozóktól:
Játékos: „Csak azért call-olok, mert jól nézel ki.”
Krupié: „A ház nem fogad el bókokat zseton helyett.”
Az asztal nevet, a játék megy tovább – és a pillanat megmarad.
Összegzés: A pókerasztal is tud nevetni
A pókerasztalnál a félrehallás nem zavar – színt visz. A krupiék, akik hosszú órákat töltenek koncentrált figyelemmel, hálásak minden olyan helyzetért, amely kicsit oldja a feszültséget. Ezek a spontán poénok, nyelvi elcsúszások és abszurd jelenetek nem gyengítik a játékot – emberibbé teszik.
A póker nem csak stratégia és blöff. Hanem néha egy jó adag félreértés is. És néha épp ettől olyan élvezetes.
