A kaszinó világa első pillantásra káprázatos. Csillogó fények, tökéletesre szabott öltözetek, kifogástalan mosolyok. Ebben a díszletben azonban egyre több nő jelenik meg – de nem mindig egyértelmű, milyen szerepet töltenek be. Az egyik nő italt kínál, a másik némán figyeli az asztalt. Az egyik mosolyog, a másik emel. De vajon a vendégek – sőt, olykor a személyzet – mindig tudja, ki kicsoda?
A hostess és a női játékos közötti határ sokszor éppen ott mosódik el, ahol a tekintetek elidőznek. És ez a határvonal nemcsak társadalmi, hanem pszichológiai és szimbolikus is.
A hostess mint díszlet – vagy annál több?
A hostess a kaszinó egyik legrégebbi szerepköre. Feladata látszólag egyszerű: köszönteni a vendéget, italt kínálni, társaságot nyújtani, esetleg kísérni a VIP-szobákig. Mindeközben azonban ő is figyel, és nem ritkán a kaszinó „puha megfigyelőrendszerének” része. Megérzi, ki nyer túl sokat, ki viselkedik gyanúsan, ki tér vissza túl gyakran.
A hostess tehát nem pusztán dekoráció – ő maga is része a rendszernek, még ha látszólag passzív szerepben is van.
A női játékos: akit sokszor félreértenek
Ha egy nő pókerasztalhoz ül, gyakran automatikusan feltételezések kereszttüzébe kerül. Vajon csak kísérő? VIP vendég barátnője? Vagy hostess, aki most szünetet tart? A játékos státuszát sokszor nem a viselkedése, hanem a külseje alapján ítélik meg – és ez a kaszinó egyik legmélyebb torzítása.
Pedig a női játékos gyakran tudatosabban, hidegebben és pontosabban játszik, mint sok férfi társa – épp azért, mert állandóan bizonyítania kell, hogy nem csak a látvány kedvéért van ott.
Mi történik, amikor a határ elmosódik?
Vannak helyzetek, amikor a hostess szerepe és a játékos szerepe szándékosan keveredik. Bizonyos exkluzív körökben női játékosokat kérnek fel arra, hogy egy-egy asztalnál „emeljék a hangulatot” – de úgy, hogy közben valóban játszanak. Ez már nem klasszikus hostess munka, de nem is független játékosi pozíció.
Ilyenkor a nő egyszerre objektum és aktív résztvevő – egy kényes egyensúly, ahol könnyű elveszíteni az autonómiát.
A társadalmi tekintet: ki mit lát?
A férfi játékosok többsége – akár tudatosan, akár nem – szerepeket oszt. A nő, aki csinosan van öltözve, biztos nem lehet komoly játékos. Aki keveset beszél, biztos nem ért a játékhoz. Aki túl magabiztos, biztos, hogy „valaki felesége”.
Ezek a reflexiók nemcsak lekezelők, de gyakran veszélyesek is, hiszen a női játékos ilyenkor tudatosan kihasználhatja az alábecsülést – viszont viselnie kell a következményeket is.
Zárszó
A kaszinó világa különleges színház, ahol minden szereplőnek megvan a maga díszlete, szövege és mozgástere. A hostess és a női játékos között azonban egy láthatatlan, de nagyon is érzékelhető határ húzódik, amit gyakran mások próbálnak elmosni.
De a valóság az, hogy a nő, aki játszik, nem díszlet. És a nő, aki díszletnek tűnik, néha sokkal többet lát, mint gondolnád.
