Japán hosszú ideig zárva tartotta kapuit a kaszinóipar előtt. Azonban a 2020-as évek közepén a szigetország fordulóponthoz érkezett: új integrált kaszinóresortok (IR – Integrated Resort) tervei jelentek meg Osaka, Yokohama és más régiók határában. A döntés gazdasági ígéreteket hordoz – de közben társadalmi félelmek is egyre erősebben artikulálódnak.
A hivatalos érv: gazdasági fellendülés és turizmus
Japán kormánya hivatalosan azzal indokolta a kaszinózónák legalizálását, hogy az integrált resortok – amelyek nem csupán kaszinót, hanem szállodát, konferenciaközpontot, szórakoztató parkot és luxusboltokat is magukban foglalnak – fellendítik a turizmust, munkahelyeket teremtenek és modernizálják a városképet.
A célcsoport világos: külföldi turisták, különösen a kínai, dél-koreai és délkelet-ázsiai látogatók, akik már Makaóban is hatalmas bevételeket generálnak. A japán kaszinókban szigorú szabályozás vonatkozik a helyiek belépésére: csak belépődíj ellenében, korlátozott számú látogatással engedélyezett a részvétel.
A háttérben húzódó félelmek
Miközben a gazdasági nyereség jól kommunikálható, a társadalmi kockázatok nehezebben számszerűsíthetők – de annál mélyebb kulturális gyökereik vannak. A japán társadalomban a szerencsejáték hagyományosan tabutémának számít. A pachinko-termek léteznek ugyan, de szürkezónában mozognak, és sokan egyfajta társadalmi sebeként tekintenek rájuk.
Az új kaszinózónákkal szemben felhozott leggyakoribb aggodalmak:
- Függőség: A szerencsejáték-függőség már most is komoly probléma Japánban, a pachinko miatt. Sokan tartanak attól, hogy a kaszinók ezt csak felerősítik.
- Szervezett bűnözés: Bár a yakuza formálisan visszaszorult, a gyanú szerint a pénzmosás és a háttéralkuk új platformra találhatnak az IR-projektekben.
- Társadalmi egyenlőtlenségek: A kaszinók gyakran a gazdag turistáknak szólnak, miközben a helyi lakosság árnövekedést, forgalomnövekedést és kulturális elidegenedést tapasztalhat.
A kulisszák mögött: külföldi szereplők, hazai feszültségek
Kevesen tudják, hogy a kaszinózónák többségének hátterében külföldi befektetők állnak – amerikai, ausztrál vagy dél-ázsiai kaszinóóriások, akik Japánt a következő Makaónak szeretnék látni. Ez fokozza az ellenérzést: egyes csoportok szerint a kaszinóresortok nem a japán nép, hanem a külföldi tőke érdekeit szolgálják.
A helyi politikusokra pedig jelentős nyomás nehezedik: az egyik oldalon a befektetések ígérete, a másik oldalon a választói bizalom kockáztatása. Az olyan városokban, mint Yokohama, már történtek népszavazás-jellegű tiltakozások, ahol a lakosság egy része nyíltan nemet mondott a kaszinókra.
A kérdés: melyik Japán nyer?
A jelenlegi állás szerint Japán óvatosan, de eltökélten halad a kaszinózónák kiépítése felé. Az Osaka-i integrált resort projekt 2030-ra várhatóan megnyílik, és a következő években több hasonló helyszín is csatlakozhat.
Az igazi kérdés azonban nem az, hogy felépülnek-e ezek a kaszinók – hanem az, hogy milyen társadalmi árat kell értük fizetni. Vajon a turizmus valóban olyan aranytojást tojó tyúk lesz, amilyennek ígérik? Vagy egy olyan társadalmi bomlás katalizátorává válik, amely megingatja a japán kulturális egységet?
Összegzés
A kaszinózónák kérdése nem csupán gazdasági döntés, hanem identitáskérdés is. Japán modernizálni akarja magát – de vajon meg tudja ezt tenni anélkül, hogy közben elveszíti saját belső egyensúlyát?
Ez az egyensúly a következő években minden egyes zsetonban, minden egyes engedélyezett belépésben és minden új resort-megnyitónál újra és újra megmérődik majd.
