Skip to content Skip to sidebar Skip to footer

Minden kaszinónak megvannak a maga meséi. Egy-egy géphez legendák tapadnak, egy-egy játékos neve suttogva terjed a dolgozók és vendégek között. Nem újságcikkekben szerepelnek, nem szelfiznek a nyereményükkel – de történetük él, és újra meg újra elmesélik a füstös pultok mögött.

A „Hatkarú” – A férfi, aki öt gépet pörgetett egyszerre

Egy budapesti belvárosi kaszinóban még ma is emlegetik azt a férfit, aki nemcsak egy, de egyszerre öt nyerőgépen játszott. Lépésről lépésre mozgott gépről gépre, ütemes ritmusban nyomta a gombokat, mintha egy zeneművet vezényelne le.

Az alkalmazottak szerint sosem szólt senkihez, nem fogadott el italt, és nem nézte a képernyőket – mintha érezte volna, mikor melyik gép „közelít a kifizetéshez”.

Egyetlen este alatt több mint 11 millió forintot nyert, majd csendben távozott. Sosem jött vissza. Egyesek szerint külföldi volt, mások szerint csak álnevet használt. Ma is „Hatkarúként” emlegetik.

A bukás krónikája – „Feri bácsi” és a gép, ami sosem adott

Mindenki ismeri azt az alakot, aki nap mint nap ugyanannál a gépnél ül, és szinte már a bútorzathoz tartozik. Egy vidéki kaszinóban Feri bácsi volt az. Nyugdíjas, visszafogott, udvarias ember – kivéve, ha éppen veszített.

Feri bácsi húsz évig játszott egy adott gépen, állítólag minden hónapban a nyugdíja egy részét arra tette félre. Azt mondta, „a gép tartozik neki”, és egyszer még „megtöri”.

Soha nem nyert nagyot. A legenda szerint a gépet később kivonták a forgalomból, és a szerelők alig találtak benne nyereményrekordot. Feri bácsi pedig eltűnt, de a székét sokáig nem engedték máshoz hozzányúlni.

A nő, akinek mindig jutott pezsgő – de senki sem tudta, miért

„Kata” néven ismerte mindenki. Elegáns, középkorú nő, akinek minden megjelenésére pezsgő járt, pedig sosem kérte. Mindig ugyanabban az időben jelent meg, mindig ugyanazt a két gépet váltogatta, és sorozatosan nyert – kicsiket, de következetesen.

A krupiék és hostessek sosem értették, mit tudhat, de volt egy elmélet: valakitől belsős infókat kapott. Mások szerint csak „összeállította a mintát” hosszú megfigyelés után.

A történet végén egy este teljesen kiürítette az egyik gép jackpotját, majd elhagyta a kaszinót – végleg. A pezsgős poharakat aznap senki nem vitte el.

A „gépbúgó” – A férfi, aki hallás után érzett rá a gép állapotára

Az egyik legkülönösebb figura egy szegedi kaszinóban tűnt fel. Fejhallgató nélkül játszott, csendben, mindig csak egy gépen – de sosem ugyanazon. A személyzet felfigyelt rá, mert sokat állt gépek mögött, hallgatózott.

Amikor kérdezték, mit csinál, annyit mondott: „a gép hangja elárulja, mennyi van még benne.” Egy technikus később megerősítette: bizonyos típusoknál valóban észrevehető apró különbség a ventilátor vagy motor hangjában, ha sokáig nem volt kifizetés.

Hogy igaz volt-e, senki sem tudja – de a „gépbúgó” rendszeresen hazavitt közepes nyereményeket, míg egy nap egyszerűen eltűnt.

A kaszinó folklór öröklődik

Ezek nem papírra írt történetek. Ezek kocsmai sztorik, krupiék esti beszélgetései, hostessek mosolygós félmondatai. Egy alternatív történelem, amit nem rögzít kamera, nem dokumentál szabályzat, mégis él, formál és emlékeztet: a nyerőgépek világa nemcsak statisztika és algoritmus, hanem emberi dráma, mániákus kitartás és pillanatnyi csoda.