A rulettasztal világa első látásra egy színes és hangulatos káosz. Feketék, pirosak, párosok, páratlanok, magas, alacsony – minden szám és mező lehetőséget kínál. Kivéve egyet. A zéró.
Zöld, magányos, furcsán kívülálló. A legtöbben ignorálják, mások elfelejtik, van, aki direkt sosem tesz rá – és mégis… amikor bejön, mindenki csak annyit mond:
„Na, megint az a fránya zéró.”
A zéró, a kaszinó titkos kedvence
A zéró nem véletlenül különleges. Míg a többi szám piros vagy fekete, a zéró egyedül zöld. Míg a legtöbb tét valamilyen logikát követ (páros/páratlan, oszlop, tucat), a zéró az, amit senki sem akar komolyan venni – egészen addig, amíg meg nem lep mindenkit.
A kaszinó számára ez a mező nemcsak egy szám, hanem a ház apró, de hatékony előnye. Mert ha zéró jön be, az összes páros-piros-fekete tét… bukik. És a játékosok csak ülnek, kicsit értetlenül, kicsit idegesen.
Zéró-történetek: amikor mindenki csak néz
Van, amikor a zéró úgy csap le, mint a derült égből a villám:
- Egy pár 10 perce magyarázza egymásnak, hogy „úgysem jön be a zéró”.
- A játékos kivette a zsetonját, „csak erre az egy körre”.
- Egy kezdő odasúgta: „Ez a zöld mit is jelent?” – mire mindenki nevetett.
És persze… bejött.
Zérófanok: a különös fajta, akik mindig rátesznek
Léteznek azok az elhivatott játékosok is, akik mindig tesznek zéróra. Nekik ez nem babona, hanem meggyőződés. Szerintük a zéró egy alábecsült hős, egy rejtett kincs, egy… veszélyes csapda, amit jó, ha saját céljukra fordítanak.
Ők azok, akik halkan mosolyognak, mikor mindenki más fejét csóválja.
És amikor a golyó megáll a zöld mezőn, ők csak annyit mondanak:
„Mondtam én.”
Zéró és a babonák: a zöld ördög szerepe a kaszinófolklórban
A zérónak több beceneve is van:
– „Zöld ördög”
– „Kaszinó csókja”
– „A semmi, ami mindent visz”
Sokan úgy gondolják, ha zéró jön be, az „energiaváltás” jele, és onnantól minden megváltozik. Egyes játékosok ilyenkor szünetet tartanak, mások pont ekkor kezdenek el vadul játszani – hiszen „a kaszinó már nyert, most mi jövünk”.
Zárszó: A semmi, ami mindig ott van
A zéró olyan, mint egy visszafogott karakter egy vígjátékban – keveset szerepel, de amikor igen, mindenki róla beszél. Nem hangos, nem látványos, mégis mindent fel tud borítani.
A rulettben sokszor a játékos dönt. A piros vagy a fekete? Páros vagy páratlan? Tizenkettő vagy tizenhárom?
De amikor a zéró jön be, akkor maga a játék dönt úgy, hogy megtréfál mindenkit.
És ez az, amiért annyira szeretjük (vagy utáljuk).
