A kaszinók világa tele van babonákkal, szerencserituálékkal és furcsa szokásokkal. Vannak, akik soha nem lépnek be a terembe piros ing nélkül, mások kizárólag a 13-as számot kerülik. És vannak, akik ennél is tovább mennek. Ez a történet egy férfiról szól, aki minden egyes estéjén egy apró zöld kabalabékával tért vissza a kaszinóba. Nem játékállat. Nem műanyag. Egy valódi, élő béka – név szerint: Zsigmond.
A feltűnés nélküli kezdet
Az első hetekben senki sem figyelt fel rá. A férfi – középkorú, visszafogott, mindig fekete zakóban – csendesen játszott a rulettasztalnál. Egyszer pirosra, másszor feketére tett, néha páratlan számokra, néha csak nézelődött. De mindig ott volt nála egy apró áttetsző műanyag doboz, benne egy békával.
A krupiék először azt hitték, valami dísz vagy kabala. Aztán meglátták, hogy a béka megmozdul.
„Ő hozza a szerencsét”
Amikor rákérdeztek, a férfi csak ennyit válaszolt:
„Zsigmond nélkül nincs nyeremény. Ha ő nincs velem, nem pörgetek.”
A béka tiszta volt, a doboza szellőzött, és semmilyen szabályt nem sértett. A kaszinó vezetése tanakodott, de végül úgy döntöttek: maradhat. Egyesek szerint Zsigmond tényleg szerencsét hozott – a férfi ugyanis feltűnően gyakran nyert.
A béka legendává válik
Ahogy telt az idő, a játékos és a békája legendává vált. Turisták fotózkodtak vele, a krupiék vicces becenevet adtak Zsigmondnak („A Zöld Guru”), és a biztonsági őrök a kamerán keresztül figyelték, mikor érkezik a „békapáros”.
A kabalabéka mindig a zöld asztal szélén ült – természetesen a 0-s zöld mező közelében. A játékos időnként odahajolt hozzá, mintha tanácsot kérne tőle. És ami a legkülönösebb: ha a béka egyszer nem mozdult meg időben, a férfi nem tett tétet.
A babona mögött: egy régi történet
Egy este, némi pezsgő hatására, a férfi elmesélte a történetet:
„Évekkel ezelőtt egy vidéki kis kaszinóban játszottam, ahol valahogy egy béka bemászott az épületbe. Abban az éjjelben soha nem nyertem annyit, mint ott. Aztán, mintha megérezte volna, egyszer csak eltűnt. Azóta hozom a sajátomat – hátha az a szerencse velem marad.”
Zsigmond azóta kilenc kaszinót járt meg, túlélte a reptéri biztonsági ellenőrzést is („állatbarát” kabala státuszban), és egy ízben egy másik játékos fel is ajánlott érte egy kétezer eurós csekket, amit természetesen visszautasítottak.
A távozás, amit mindenki megérzett
A férfi és Zsigmond egy nap nem jöttek többé. Nem volt bejelentés, nem volt búcsú. Az asztalok körül hetekig találgatták, mi történt. Betegség? Elköltözés? Talán Zsigmond végül visszatért a természetbe? Senki sem tudja.
De a kaszinóban, ahol megfordultak, azóta is egy kis zöld szobrocskát helyeztek el a rulettasztal mellé. Nem babonából, hanem tiszteletből. A krupiék pedig időnként odasúgnak a szobornak egy-egy pörgetés előtt:
„Na, Zsigmond, mit mondasz ma estére?”
Zárszó:
A kaszinók világa sokszor rideg, számításra és statisztikára épül. De vannak pillanatok, amikor egy kis élőlény, egy különös szokás, egy egyszerű történet életet visz a zsetonok közé. Zsigmond, a kabalabéka, nem csak szerencsét hozott – hanem egy kis emberséget is.
