A rulettasztal a kaszinó szíve. Egy forgó kerék, amely körül minden megáll – és ahol egy apró fehér golyó dönti el, mi történik az emberek lelkében. A többség ide-oda váltogatja a téteket, próbálgat, kockáztat. De néha feltűnik valaki, aki nem próbálkozik – csak ismétel.
Ez a cikk egy ilyen vendégről szól. Egy játékosról, aki minden egyes alkalommal ugyanarra a színre fogad: pirosra. Mindig. Kivétel nélkül.
A rituálé kezdete
A krupiék szerint az első este semmiben sem különbözött a többitől. Az ismeretlen férfi leült az egyik középső asztalhoz, zsetonokat váltott, és feltette az első tétet – pirosra. Nyerte. Aztán újra piros. Ismét nyert. Majd újra, és újra.
De az este nem a szerencséről maradt emlékezetes, hanem arról, hogy soha nem változtatott. Azóta hetente többször is feltűnik, mindig ugyanabban a zakóban, mindig ugyanazon az órán, és mindig pirosra fogad.
A kaszinó emlékezik
A biztonsági személyzet egy idő után gyanút fogott. Csalás? Jelzés? Belépett a megfigyelés, a felvételek visszanézése. De semmi. A játékos csak fogad. Ugyanazt. Végtelenül monoton mintával.
A zsetonok pontosan egy vonalban, mindig a piros mező szélére helyezve. Ha veszít, egy percig mozdulatlanul ül. Ha nyer, nem örül. Mintha nem is a pénzért játszana.
A megszállottság arcai
Miért tenne valaki ilyet? Több elmélet is született:
- Babona: talán egy régi emlék, egy múltbeli nyeremény vagy veszteség köti ehhez a színhez.
- Fegyelem: a piros mint a kontroll szimbóluma – az egyetlen dolog, amit a játékos uralni tud.
- Üzenet: talán nem is a játékra reagál, hanem valaki vagy valami más felé küld jelet.
A rendszerességben valami félelmetes volt. Mert a rulett lényege éppen az esetlegesség – de ez az ember strukturát kényszerített a véletlenre.
Amikor a szín személyes lesz
A piros szín több, mint fogadási lehetőség. A kaszinóban a piros a vér, a vágy, a szenvedély színe – és egyben a veszélyé is. Ha valaki mindig ugyanarra fogad, az egyszerre remél és tagad: tagadja, hogy a világ változik, és reméli, hogy a világ igazodik hozzá.
A piros megszállottja nem játszik mások ellen, még a ház ellen sem. Ő a saját rögeszméjével ül szemben minden este, és a kerék csak díszlet.
A végjáték
A legtöbb vendég kérdezi: „Nyert ma is?”
De a fontosabb kérdés inkább: miért jött vissza?
A férfi azóta is jár. Néha veszít, néha nyer. De mindig piros.
És minden egyes alkalommal, amikor a golyó megáll, a krupié is visszatartja a lélegzetét. Mert a tét itt már nem pénz – hanem egy történet folytatása.
Zárógondolat
A kaszinóban minden szám, minden szín, minden mozdulat jelentéssel bír – még akkor is, ha senki nem érti pontosan, mit. A piros megszállottja pedig talán nem is azért fogad mindig ugyanarra, mert vár valamit… hanem azért, mert valamit nem tud elengedni.
És talán ez a legnagyobb tétek egyike: amikor nem a játék dönt rólad, hanem te döntesz a saját megszállottságodban – újra és újra.
