Egy város szélén, egy poros országút végén állt egy épület, amelyet ma már csak a helyiek emlegetnek félhangosan. A hely, ahol a szerencse sosem mosolygott senkire. Egy kaszinó, ami ugyan hivatalosan sosem zárt be, mégis évek óta üres. De mi történt ott valójában? És miért mondják, hogy ott senki soha nem nyert?
Egy épület, ami túl tökéletes volt
A „Solar Fortuna” névre keresztelt kaszinó fénykorában modern volt, csillogó, és különösen figyelemfelkeltő: nem reklámozott magát hangosan, nem hirdetett nyereményeket, mégis vonzotta a játékosokat. Aki betette a lábát, az valami mást keresett, mint csupán nyereményt – vagy legalábbis ezt hitte.
A furcsaságok már az első hónapokban elkezdődtek. A nyilvántartások szerint nem regisztráltak jelentős nyereményeket. A vendégek legtöbbje elment – pénz nélkül. Néhányan visszatértek, de csak egyszer. Aztán soha többé.
Az osztók és a személyzet – szokatlanul csendesek
A Solar Fortuna személyzete olyan képzett volt, hogy inkább tűntek színészeknek, mint kaszinódolgozóknak. A vendégek szerint a viselkedésük „szkriptelt” volt, mintha mindig ugyanazokat a mondatokat ismételgették volna. Volt, aki azt állította: az osztók szinte soha nem hibáztak, és a játék „túl olajozottan” zajlott.
Egy volt alkalmazott – aki névtelenséget kért – így fogalmazott:
„Nem tudtuk, miért nem nyer senki. De azt tudtuk, hogy nem ajánlatos kérdezni.”
A játékautomaták: szándékos beállítás?
A kaszinó gépei szinte új állapotban voltak még évekkel a megnyitás után is. Közeli vizsgálatok szerint a kifizetési arányok jóval a nemzetközi átlag alatt voltak. De a hivatalos dokumentációkat soha nem tették nyilvánossá, és ellenőrzést sem végeztek rajtuk – állítólag azért, mert a kaszinó magánklubként működött, és így kibújt a szabályozás alól.
Egy technikus, aki egyszer dolgozott a karbantartáson, azt mondta:
„Olyan volt, mintha a gépek szándékosan lennének programozva arra, hogy soha ne adjanak vissza. Egy-egy ‘megnyert’ összeg nem volt más, mint a nagyobb veszteség előszobája.”
Az eltűnt vendégek nyomában
A kaszinóról az is elterjedt, hogy bizonyos vendégek sosem távoztak normál úton. Természetesen ezeket soha nem igazolták hivatalosan, de több helyi szerint voltak emberek, akik egy idő után „egyszerűen eltűntek” a városból – utoljára pedig a Solar Fortunában látták őket.
A rendőrségi akták üresek. De a pletykák tovább élnek.
Mi lett a kaszinó sorsa?
A Solar Fortuna ma is áll – elhagyatva, de érintetlenül. Az elektromos rendszer működik, az ajtók zárva, de nem rozsdásak. Mintha valaki még mindig gondját viselné. A legfurcsább azonban, hogy a környéken még mindig hallani elektromos zümmögést éjszaka, mintha a gépek valahol még működnének a sötétben.
Senki sem próbálta újra megnyitni. Az ingatlan tulajdonosa ismeretlen, a cég, amely birtokolta, megszűnt – vagy inkább felszívódott.
Záró gondolat: a veszteség, ami több, mint pénz
Vannak kaszinók, ahol a veszteség a játék része. De a Solar Fortuna esetében a veszteség mélyebb volt. A remény, a bizalom, sőt – néhányak szerint – a józan ész elvesztése is ott kezdődött.
Ez volt az a hely, ahol soha senki nem nyert.
És talán ez így is volt megtervezve.
