A legtöbb kaszinóban az események kiszámíthatatlanok. A játékosok jönnek és mennek, a lapok véletlenszerűen keverednek, a nyerőgépek hol csendben villognak, hol hangos kifizetéseket jeleznek. De volt egy kaszinó Nevadában, amelynek mindennapjai olyan rémisztően szabályosak voltak, hogy aki hosszabb időt töltött ott, előbb-utóbb elkezdett… kérdezni. És aztán vagy elment — vagy elhallgatott.
A hely neve nem szerepel nyilvános listákon. A legtöbb térképen sem. De aki ott dolgozott, egyetlen néven emlegeti: A Kör.
Az első gyanú: a visszatérő arcok
Az egyik új alkalmazott – nevezzük csak Larának – három hónappal a munkába állása után vette észre, hogy minden reggel pontosan ugyanaz a férfi lép be a kaszinó ajtaján, ugyanabban a zakóban, ugyanazzal a mozdulattal igazítja meg a nyakkendőjét, és mindig a 3-as blackjackasztalhoz ül. Soha nem beszél. Soha nem nyer sokat. De minden nap pontosan ugyanazt csinálja.
Nem volt egyedül. Egy pincér mesélte, hogy a 7-es nyerőgépnél minden este 22:14-kor leül egy nő, eljátszik pontosan 6 zsetont, majd eltűnik. Minden. Egyes. Nap.
Kezdetben ez csak különös volt. Aztán elkezdett ijesztővé válni.
A rendszeren belüli hiba
A kaszinó belső biztonsági szoftvere – ami a forgalmat és viselkedési mintákat elemzi – egy idő után hibát jelzett. A mesterséges intelligencia alapú algoritmus szerint több tucat látogató szinte azonos mozdulatsorokat ismétel nap mint nap, eltérítés, változás vagy hibaszázalék nélkül.
A szoftver kezelője szerint „statikusan ismétlődő mintázat” jött létre – valami, ami matematikailag lehetetlen a való életben.
A válasz a vezetőségtől: „Nincs itt semmi hiba. A rendszer érzékeny. Dolgozzon tovább.”
A véletlenek összeérnek
Egy este Lara megfigyelte, hogy az italrendelések mindig ugyanabban a sorrendben érkeznek. Minden este. A második whiskyt 21:03-kor kérik. Az utolsó martinit 00:27-kor. Az egyik játékos mindig ugyanott nyer, a másik mindig ugyanott veszít. És ha valaki megpróbál változtatni, hirtelen „nem érzi jól magát” vagy elhagyja a kaszinót.
A levegőben valami furcsa elektromos feszültség volt. Egy másik alkalmazott úgy fogalmazott: „Mintha egy láthatatlan erő visszahúzna mindenkit ugyanarra a pályára.”
Zárt ciklus?
A legnagyobb kérdést azonban az vetette fel, amikor egy nap nem nyitott ki a kaszinó időben – technikai karbantartásra hivatkozva. Aznap este semmi sem működött úgy, ahogy korábban. Az ismétlődő látogatók nem jelentek meg. A gépek időzítése elcsúszott. A légkondicionáló zajosabb volt. Az alkalmazottak – akik korábban mosolyogva ismételték napi rutinjukat – feszülten figyeltek egymásra.
A következő napon minden visszatért a régi kerékvágásba. Pontosan.
Mintha az egész hely… újraindult volna.
Az eltűnt jelentés
Lara a megfigyeléseiből egy jelentést készített a kaszinó vezetősége számára. Nem sokkal később „áthelyezték” – állítólag egy másik telephelyre, de senki nem tudja, hova. A neve többé nem szerepelt a belső dolgozói rendszerben. A jelentés soha nem került elő.
Egy hónappal később egy új dolgozó lépett be a kaszinóba. Ugyanabban az egyenruhában, ugyanazzal a mosollyal. És ugyanazt a mondatot mondta, mint Lara az első munkanapján:
„Örülök, hogy itt lehetek. Szeretem a kiszámíthatóságot.”
Zárszó
A kaszinó, ahol minden nap ugyanaz történik, nem egy rosszul programozott szimuláció. Hanem valami mélyebb, baljósabb struktúra. Egy tér, ahol a valóság újraindul, ha valami kizökken. Ahol az ismétlés nem unalom – hanem szabály.
Mert vannak helyek, ahol a véletlen már csak díszlet. És a játszma már régen elkezdődött.
