Las Vegasban minden játéknak megvan a maga története, de néha egy rulettasztal többet hordoz, mint puszta véletlenek sorozatát. A kerék forog, a golyó pattan, a szám felvillan – és valami megváltozik. Vannak játékok, amelyek után a vendégek veszteséggel távoznak. Vannak, akik győzelemmel. És vannak, akik ugyan elhagyják a kaszinót… de soha többé nem lesznek azok, akik előtte voltak.
Egy elfeledett terem az alagsorban
A történet egy régóta elfeledett rulettasztalhoz kötődik, amelyet csak a bennfentesek ismertek. Nem volt rajta szám, sorszám vagy gépi kód. A kaszinó térképén sem szerepelt. A személyzet csak „az alsó asztalnak” hívta, és kizárólag meghívással lehetett ott játszani. Az asztalt mélyen az épület alatt, egy zárt, hangtompított szobában helyezték el. Nem voltak kamerák. Nem volt zsetonváltó. Csak a játékos, a krupié… és a kerék.
A vendégeket sosem nevezték néven. A bejáratnál átadták a telefonjaikat, karóráikat, még a cipőjüket is. A belépés után már nem volt visszaút – legalábbis nem úgy, ahogy bejöttek.
A játék, ami nem pénzről szólt
Ami ezt a rulettasztalt különlegessé tette, az nem a tét nagysága volt. Hanem az, hogy nem pénzben fizettek. A tét valami más volt. Egyes pletykák szerint emlékeket, mások szerint kapcsolati információkat, egyesek pedig egyenesen az identitásukat kockáztatták.
Az egyik volt alkalmazott – aki ma is névtelenül él egy kisvárosban Nevadán kívül – azt állította, hogy látta, amint egy játékos teljesen megváltozott a játék után. „Mintha már nem tudta volna, ki ő. Elfelejtette a nevét. A hangja is más lett. Üres tekintete volt, de közben mosolygott. Félelmetesen nyugodt volt.”
A kerék, ami mást is forgat
Voltak, akik úgy távoztak a játékról, mintha semmi sem történt volna – elsőre. Aztán napokkal később kezdődtek a furcsa tünetek: álmatlanság, memóriazavarok, dezorientáció, személyiségváltozások. Mintha az a bizonyos játék valamit elvitt volna magával. Nem a szerencséjüket – hanem az identitásuk egy darabját.
Egy belső jelentés, amit a kaszinó sosem hozott nyilvánosságra, „pszichológiai eltolódást” emleget. Egyfajta mentális törést, amely azoknál jelentkezik, akik „nem megfelelő lélekkel” ülnek le az asztalhoz. De hogy pontosan mit jelentett ez, azt senki sem tudja.
A játékos, aki nem ment haza
A legmegdöbbentőbb eset egy középkorú ügyvédhez kötődik, aki évente egyszer látogatta meg a kaszinót. Egyik este, VIP meghívással, részt vett az alsó asztal játékán. A játék után felment a szobájába, majd soha többé nem hagyta el. A takarítók egy üres szobát találtak – nem volt sem ruha, sem bőrönd, sem irat. A szobát senki nem látta elhagyni, de az ügyvéd eltűnt. A biztonsági kamerák „technikai hibát” jeleztek azon az éjszakán.
A rendőrség szerint „nem történt bűncselekmény”.
Zárás és feledés
Néhány hónappal később a kaszinó vezetősége lezárta az alsó termet. Az asztalt leszerelték, a helyiségből irattárat alakítottak ki. Az alkalmazottakat áthelyezték, a dokumentációt megsemmisítették. Legalábbis hivatalosan.
De a történetek élnek. A személyzet közt csak suttogva beszélnek róla. „Ott valami más történt. Az a rulettasztal nem a pénzről szólt. Az játszott vele, aki már máshogy akart nyerni.”
Zárszó
A rulett a véletlen játéka – vagy legalábbis ezt hisszük. De van, amikor a kerék nem csak számokat forgat, hanem embereket is. Az alsó asztal mára eltűnt, de akik ott játszottak, sosem lettek többé ugyanazok. Mert vannak játékok, amelyek nem csak a szerencsét, hanem valami mélyebbet érintenek.
És aki egyszer belenéz a forgó kerék közepébe… talán már nem néz vissza ugyanazokkal a szemekkel.
