A kaszinók tele vannak fényekkel, zajjal és szabályokkal – de van valami, amit nem a ház diktál, hanem maguk a játékosok. Ez a láthatatlan szabálykönyv nem más, mint a babona. És kevés dolog testesíti meg jobban ezt a láthatatlan törvényt, mint egy egyszerű szék, amelyhez a vendégek újra és újra visszaülnek, mintha ott várná őket a szerencse.
A szék, ami „hoz”
Sok játékos számára nem mindegy, hol ül le. A pókerasztalnál a harmadik szék a krupié balján, a rulettnél a kerékhez legközelebbi hely, a nyerőgépeknél pedig az „ablak melletti” masina – mind-mind különleges státuszt kap.
Van, aki esküszik rá, hogy egy bizonyos székben mindig jobban megy neki a játék. Mások egyszerűen nem mernek máshová ülni, ha egyszer ott nagy nyereményt arattak.
A szék ilyenkor már nem bútordarab. Talizmán.
Amikor más is kinézi magának
A krupiék gyakran mosolyognak, amikor két vendég ugyanazt a széket szemeli ki. Az egyik hajlandó órákig állni, csak hogy visszakapja. A másik próbálkozik kedves szóval vagy egy itallal, hogy a másik felálljon.
És van, hogy a helyzet kis túlzással diplomáciai tárgyalássá válik:
– „Ez az én székem, tegnap itt ültem, és nyertem.”
– „De most én ülök itt, és most nekem hoz szerencsét.”
A kaszinó személyzet ilyenkor általában nem avatkozik közbe – a babonát nem lehet szabályzatba foglalni.
A kaszinó tud róla – és használja is
Nem titok, hogy a kaszinók tervezői és menedzserei tisztában vannak a játékosok szokásaival. A széksorokat úgy helyezik el, hogy legyenek kiemelt helyek, amelyek könnyebben válnak „szerencsés székekké”.
Egy nyerőgép például gyakrabban kerül a folyosó szélére, mert ott a járókelők is látják a nagy nyeréseket. Ha pedig valaki mindig ugyanoda ül, az a kaszinó számára is előny: egy biztos vendég, aki visszatér – még ha csak a saját babonáját is követi.
Más babonák az asztal körül
A székekhez hasonlóan más tárgyak és szokások is saját életet kapnak a kaszinóban:
- Van, aki mindig ugyanazzal a pohárral iszik.
- Más soha nem keresztezi a lábát játék közben.
- És akad olyan is, aki egy kabalát – egy érmet, egy kulcstartót, egy régi kártyalapot – mindig maga elé tesz az asztalra.
Ezek a szokások nem a logikáról szólnak, hanem arról, hogy a játékos úgy érzi, kontrollt szerez a véletlen fölött.
A szék történetei
Egy bécsi kaszinóban évekkel ezelőtt volt egy nyerőgép, amely előtt a szék mindig foglalt volt. Nem azért, mert olyan gyakran nyert – hanem mert egyetlen vendég hét éven át minden este ott játszott. A szék idővel recsegett, megkopott, de a férfi szerint: „Ebben ülve jobban figyel rám a gép.”
Amikor a széket végül lecserélték, a vendég állítólag három hétig nem tért vissza. Aztán újra megjelent – és az új széket is elfogadta. Végül is, a babonák is alkalmazkodnak.
