Van egy sajátos illata a pókertermeknek éjfél után. Nem a füst, nem a kávé – hanem valami más. Valami keveréke a feszültségnek, fáradtságnak és reménynek. Mintha az asztal fölött lógna a kérdés: „Még egy kör belefér?”
A kaszinók éjszakai pókertermei más ritmusra járnak. Itt már nem a turisták ülnek az asztaloknál, hanem azok, akik „hazajárnak” játszani. Vannak, akik nyerni jöttek. Mások felejteni. De ami közös bennük: reggel 6-kor is ugyanazzal a pókerarccal ülnek ott, mint este 10-kor.
Az éjszaka első fele: A melegedés
Este 8 körül még jó a hangulat. A játékosok beszélgetnek, zsetonok csattannak, a krupiék mosolyognak. A dealer bemondja a leosztást, néha elsüt egy fáradt poént. Valaki hozat még egy kávét. A játék kényelmes. Lassú. Ismerkedős.
A profik ekkor még figyelnek, méregetik az új arcokat. Aki túl gyorsan hív, az kezdő. Aki túl sokat beszél, az ideges. Aki meg túl sokat nyer az elején… nos, rá mindenki figyelni fog hajnalig.
Éjfél után: A valódi játszma kezdete
Ahogy telik az idő, a csend egyre sűrűbb lesz. A beszélgetés elhal. A mozdulatok lassulnak. Mindenki egyre többet néz a saját zsetonkupacára. A krupié ugyanazzal a ritmussal osztja a lapokat, mint már három órája – de most már senki sem kér kávét.
A levegőben feszültség van. Az asztalnál mindenki tudja: most dől el, hogy ki játssza meg jól a fáradtságát, és ki veszti el miatta az egész éjszakát.
A „hajnali ász-szindróma”
Van egy különösen trükkös jelenség a pókerben, amit a krupiék csak így hívnak: „hajnali ász-szindróma”. Amikor valaki reggel 4 körül végre kap egy pár ászt, úgy érzi, itt a megváltás. Hiszen egész este csak közepes lapokat látott. Ez az ő ideje!
Csakhogy a hajnali ász ritkán hoz szerencsét. A koncentráció már gyenge. A blöffölők bátrabbak, a zsetonokat már nem sajnálja senki. És az ász pár, amit nappal gondosan játszanának meg, ilyenkor gyakran megy el egy full house ellen – vagy egy kimerült, vak szerencsejátékos ellen, aki egy 2–7 offsuittal végigcalloz.
A terem, ami sosem alszik
A pókerterem nem kapcsolja le a villanyt. Soha. A világ megszűnik kint, de idebent a játék megy tovább. Hajnal 5-kor is lehet új belépő. Lehet, hogy valaki csak most végzett a műszakban. Lehet, hogy valaki „még egy utolsót” akar.
A krupié ekkor már csak gépiesen mondja: „Big blind 2000, small blind 1000.”
A játékosok tekintete homályos. A zsetonok mozgása egyre tompább. Az utolsó kör ritkán hoz nagy nyereményt – de annál több tanulságot.
Kávéval hazafelé, vagy újra kezdve?
És amikor végül valaki feláll az asztaltól – mínuszban, pluszban, vagy nullán –, elindul a kaszinó folyosóin át. Lehet, hogy hajnalban a város már ébredezik. Lehet, hogy az ég világosodik. De ő tudja, hogy egy másik világban járt.
Olyan világban, ahol túl sok volt az ász – és túl kevés az alvás.
