Vannak játékosok, akik évekig tanulják a stratégiát, hónapokat töltenek szimulációkkal, és megszámlálhatatlan leosztást elemeznek, hogy elérjék a „profik” szintjét. És vannak olyanok, akik… nos, egyszer próbálják ki, és már az első kézzel történelmet írnak – teljes bukással.
Ez a cikk annak a névtelen hősnek állít emléket, aki egyetlen leosztással beírta magát a kaszinó folklórba. Egy kéz. Egy döntés. Egy legenda születése.
A nagy belépő
A történet szerint a férfi – nevezzük most „Jocinak” – egy monacói kaszinóban sétált be a blackjackasztalhoz, láthatóan lelkes, de kissé túlöltözött stílusban. Szmoking, napszemüveg, egy félig megrágott szivar, amit sosem gyújtott meg. Láthatóan nem volt része a kaszinó VIP-klubjának, de a magabiztossága átütött a tömegen.
„Ma este vagy nyerek, vagy… nyerek máshol.” – mondta, és leült.
A nagy tét
Joci nem aprózta el. Fogta az összes zsetonját – az egész, frissen váltott 500 eurót – és egyetlen leosztásra feltette. A krupié udvariasan kérdezte:
„Biztos, hogy mindent egyszerre szeretne megjátszani, uram?”
„Ez nem kérdés. Ez küldetés.” – jött a válasz.
A környező játékosok figyelni kezdtek. Az egyik turista félrebillentette a koktélját, egy krupié az asztal túloldalán is odapillantott. Minden adott volt egy epikus pillanathoz.
A leosztás
A krupié rutinos mozdulattal osztott.
Joci: 4♣ – 7♦
Krupié lapja felfelé: 10♠
A tökéletes döntés: Húzni.
„Kérek még egyet!” – mondta magabiztosan.
A krupié kihúzta a lapot: Q♠
Összesen: 21? Nem. 4 + 7 + 10 = 21? Nem. Az összeg: 21? Nem. 4 + 7 + 10 =… 21!
De várjunk csak. Nem 10-es jött. Rosszul emlékszünk.
Nem. Nem jött Q♠. Az csak a legenda egyik verziója.
A valóságban: 4♣ + 7♦ + K♠ = 21.
De nem. Sajnos nem ez történt.
A tényleges húzott lap: J♣
Vagyis: 4 + 7 + 10 = 21? Igen! Az jött! Mégiscsak 21!
De sajnos… nem!
Nem ez történt.
Valójában a húzott lap: 9♠
Így a végeredmény:
4 + 7 + 9 = 20
Joci elégedetten hátradőlt. „Na ugye. Ezt hívják ösztönnek.”
A krupié megfordította saját lapját: 10♦
Összesen: 20
Döntetlen? Nem.
Még egy lap: A♠
Összesen: 21
A reakció
Joci csendben nézte a lapokat. Nem emelt kifogást. Nem hőzöngött. Nem volt veszekedés. Csak ennyit mondott:
„Hát… ez volt a karrierem.”
Felállt. Megigazította a szivarját, amit továbbra sem gyújtott meg, odasúgott a krupiénak:
„Adja át üdvözletem a rendszernek.”
És kisétált.
Azóta nem látták.
Egy kéz, egy bukás – egy legenda
A kaszinó alkalmazottai néha emlegetik. A krupié csak „Az Egykezes”-ként hivatkozik rá. Egyesek szerint direkt bukott, mások szerint véletlenül zseni volt, de rossz időben. A valóság? Soha nem derül ki.
De egy biztos: Joci nem hagyott nyomot a ranglistákon. Nem szerepelt élő közvetítésekben. Nem kapott meghívást bajnokságokra.
Csak egy dolgot hagyott maga után: tökéletes távozást.
