Egy szombat este, ami jól indult
Minden adott volt egy tökéletes házi pókerpartihoz:
– nyolc barát,
– egy nagy, ovális asztal,
– gondosan kevert francia kártyapakli,
– és egy házi készítésű csokoládétorta, amit Bori hozott.
A konyhában már rotyogott a kávé, a Spotify lejátszási listán jazz keveredett nyári popslágerekkel, és az asztalon szépen sorakoztak a színes zsetonok.
Még az is eldőlt, hogy ki nem keverhet (Zoli), és ki blöfföl túlságosan átlátszóan (Ákos).
A hangulat tökéletes volt. Legalábbis egészen a harmadik körig.
A nagy kéz
A játékban épp két játékos maradt bent:
Ági, aki már régóta gyanúsan csendben játszott, és
Gergő, aki kissé túlzott önbizalommal tolta meg a zsetonokat – mintha a floppal levelezésben állt volna.
A flop leosztása megtörtént: két dáma és egy hetes.
Ági arca rezzenéstelen maradt.
Gergő tekintete viszont olyan volt, mint amikor valaki meglátja a nyitott sütőben az emelkedő piskótát: öröm, hit és egy csipet gyanú.
A pillanat, ami mindent megváltoztatott
Gergő hirtelen felugrott, mint akinek a székébe áramütést vezettek. „Na, most figyeljetek!” – mondta, és egy széles, grandiózus mozdulattal le akarta csapni a lapjait, hogy megmutassa a világ legjobb két kártyáját.
Csakhogy a lapok nem az asztalra estek, hanem… a tortába.
Pontosan középre.
A csokikrémben ott landolt a pikk dáma és a kőr bubi. A lapok szétcsúsztak, a torta megrepedt, és egy habos darab elindult le az asztal szélén. Az egyik zseton halk „plopp” hanggal landolt a tortamasszában.
A reakciók
– Ági csendben félrenézett, mint aki már egy másik valóságban létezik.
– Bori arca olyan volt, mint egy szigorú cukrászmesteré, aki szentségtörést lát.
– Zoli röhögni kezdett, de a saját kártyáit szorosan magához húzta, mintha félne, hogy azok is desszertbe esnek.
– Gergő? Ő próbálta a bubi sarkáról letörölni a csokikrémet, miközben halkan csak annyit mondott: „Még meg lehet enni… nem?”
A hangulat újratöltve
A partit nem fejezték be. A tortát áttették egy másik tányérra (legalábbis azt, ami megmaradt belőle), és elindult a pókermentes szekció: sztorizás, zene, és a „kinek hány lapja landolt már furcsa helyen” című spontán beszélgetés.
A zsetonokat kimosták, a kártyapaklit újra kellett rendelni.
Tanulság? Talán nincs is rá szükség
De ha mégis:
Ne játssz túl nagyot egy túl kicsi asztalon.
És mindig tartsd távol a desszertet a flop vonalától.
