A kaszinók világa tele van szigorú arcokkal, feszült várakozással és suttogásokkal a szerencséről. Ám néha felbukkan valaki, aki minden szabályt felülír – nem a játékszabályokat, hanem az emberi viselkedés szokásrendjét. Egy ilyen figura volt az a hölgy is, akit csak úgy emlegettek: „a táncoló nyerőgép-királynő.”
Első megjelenés: egy piros sál és egy energikus lépés
A történet egy közép-európai kaszinóban kezdődött. Egy középkorú nő érkezett, feltűnően élénk piros sállal és csillogó tekintettel. Leült egy klasszikus nyerőgép elé – semmi különös, amíg meg nem nyomta az első gombot… és meg nem nyert egy kisebb összeget.
A legtöbben ilyenkor örülnek, megvonják a vállukat, esetleg tapsolnak egyet. Ő viszont felállt, széttárta karját, és körtáncba kezdett a gép előtt – szinte ceremoniális lassúsággal, halk dúdolással, mintha egy népdalos ünnepségen lenne. A játékosok először csak nézték. Aztán mosolyogni kezdtek. A személyzet is.
A tánc rituálévá válik
Nem egyszeri jelenség volt. Minden alkalommal, amikor akár csak néhány tucat eurót nyert, felállt, táncolt egy kört, majd visszaült. A mozdulatok mindig hasonlók voltak: két lépés balra, egy jobbra, karok az ég felé – és egy kis meghajlás a gép felé, mintha megköszönné a szerencsét.
Egy idő után már nem is a nyereményekre figyeltek a körülötte ülők, hanem arra, mikor kezdődik a következő tánc.
Mítosz születik: szerencsetánc vagy show?
Ahogy telt az idő, egyre több pletyka kezdett keringeni. Egyesek szerint a nő valaha balett-táncos volt, mások szerint boszniai néptáncos, megint mások pedig azt állították, hogy valamilyen spirituális szertartást végez minden pörgetésnél. „Ez hozza meg neki a nyereményt!” – suttogták sokan, és néhány játékos el is kezdett utánozni bizonyos mozdulatokat.
A kaszinó vezetősége először aggódott – majd felismerte: a nő pozitív hangulatot teremt, a vendégek szívesen térnek vissza miatta. A dolgozók titokban csak „Madame Jackpotnak” nevezték el.
A pillanat, amikor mindenki táncolt
Egy este – talán a történet csúcspontján – a hölgy megütött egy nagyobb jackpotot. Felállt, és szokása szerint elkezdte a táncot. De akkor valami szokatlan történt: a körülötte ülő játékosok is felálltak, és csatlakoztak. Volt, aki nevetett, mások ügyetlenül utánozták a lépéseit, de mindenki együtt mozgott. Az asztaloknál ülők is felkapták a fejüket – egy pillanatra a kaszinó nem szerencsejátéktér, hanem egy örömteli közösségi tér lett.
Záró gondolat: a szerencse néha táncol
A nő nem azért lett különleges, mert mindig nyert – hanem mert minden nyereményt ünneppé változtatott. Nem a pénzösszeg számított, hanem az öröm, a játék, az élethez való hozzáállás. Táncolt, mert örült – és ezzel emlékeztette a kaszinó vendégeit arra, amit sokan elfelejtenek:
A játékban is lehet mosolyogni.