A kaszinóban minden eszköznek megvan a maga helye. A kártyák sarkai kerekítettek, a zsetonok színkódoltak, a rulettgolyó pedig – nos, az szent és sérthetetlen. Legalábbis eddig így hittük. Mígnem egy péntek esti műszak alatt megérkezett a vendég, aki nemcsak saját elképzelésekkel, hanem saját rulettgolyóval is készült.
A belépés: semmi különös – egy darabig
A szóban forgó este nyugodtan indult. A vendégek szép lassan megtöltötték a termet, az osztók belelendültek, a rulettgolyók szorgosan kergetőztek a keréken. Egészen addig, amíg egy középkorú, kék zakós úriember be nem lépett. Mosolygott, köszönt, leült a rulettasztal mellé – klasszikus törzsvendég viselkedés.
A különbség akkor jött, amikor elővette a zsebéből egy apró, fényes, aranyszínű golyót.
„Bocsánat, de én ezt hoztam”
Amikor az osztó megpörgette a kereket, és elővette a ház saját golyóját, a vendég udvariasan felemelte az ujját, és így szólt:
„Elnézést, ha lehet, ma ezzel játszanánk. Személyes darab.”
Az osztó először azt hitte, viccről van szó. Nevetett, a vendég is nevetett – de nem engedte el a golyót. Letette az asztalra, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga. A biztonsági felvételek tanúsága szerint a golyó tökéletes méretű volt, súlyra is megfelelőnek tűnt, és valóban – szépen gurult.
Csak hát… ez egy kaszinó. És nem így működnek a dolgok.
A szabályok és a realitás
Az osztó természetesen udvariasan visszautasította a kérést. A kaszinó szabályzata egyértelmű: kizárólag a hivatalosan kalibrált, házon belüli eszközökkel lehet játszani. A vendég viszont nem háborodott fel – sőt, mintha ezt várta volna. Zsebre tette a saját golyót, majd egy halk megjegyzést tett:
„Sebaj. A saját golyó csak otthon hozza a szerencsét.”
Ezzel letette a tétjeit – és vesztett. Háromszor egymás után. A negyedik körre újra elővette a golyót, de ezúttal nem szólt semmit. Csak finoman megsimította. És mit ad isten – nyert. Kétszer egymás után.
Azóta legenda lett
A dolgozók között az eset gyorsan legendává vált. A „golyós ember” – így emlegetik azóta. A vendég többször visszatért, de soha többé nem próbálta bevinni a saját golyóját a kerékbe. Viszont mindig nála volt. Zsebre dugva, néha csak megérintve. És érdekes módon: gyakran nyert.
Egyik krupié így fogalmazott:
„Nem is maga a golyó volt furcsa. Hanem az, hogy ő komolyan hitte, működik. És úgy tűnt, neki tényleg működött.”
Zárszó: saját szerencse, saját golyó
A kaszinók világa teli van szabályokkal, de minden vendég hoz valamit magával, amit a ház nem tud szabályozni: hiedelmet, rituálét, személyes szerencsét. Lehet az egy régi sál, egy kabalazokni, vagy – mint esetünkben – egy aranyszínű rulettgolyó.
Mert bár a kerék pörög, és a fizika törvényei uralkodnak, néha az emberi hit az, ami igazán forog.
