A kaszinó, ahol a szerencse nem felejt
Valahol a Balkán és Közép-Európa határán, egy félhomályos, márványoszlopos luxuskaszinóban éveken át feltűnt egy nő. Elegáns volt, mindig fekete kesztyűt viselt, és csak egy játékhoz ült le: a ruletthez. Nem beszélt senkivel, nem kért italt, nem nevetett – csak nézte a kereket, mintha titkokat hallgatna ki a forgásából.
Ő volt az, akit csak úgy emlegettek: A Dámakirálynő.
A számok embere
Nem játszott sokat. Minden éjjel csak egyszer, néha kétszer tett fel egy-egy tétet. Nem aprózott: gyakran 5 000 eurós zsetonokat tolt a 17-esre vagy a 8-asra. A krupiék először nevettek a hátuk mögött – aztán döbbenten nézték, ahogy újra és újra nyer.
Volt valami furcsa a jelenlétében. Nemcsak a stílusa – inkább az, ahogy a rulettkerék megállt. Mintha tudta volna, hová fog esni a golyó. Eleinte csak apró nyeremények, de hamarosan hatalmas összegek kezdtek összegyűlni a zsetonjaiból.
Egyik este 180 000 eurót vitt ki a kasszából – minden kérdés, minden feltűnés nélkül.
A kaszinók rémálma
Az ilyen embereket a kaszinók nem szeretik. Akik túl jók. Akik nem mulatnak, nem isznak, nem veszítenek. Akik megtörik az illúziót, hogy „a ház mindig nyer”.
Az alkalmazottak elkezdték figyelni. A biztonsági kamerák minden lépését követték. Nem használt segédeszközt, nem beszélt senkivel, nem bízott senkire egy pillantást sem. És mégis – a golyó úgy táncolt, ahogy ő akarta.
A pletykák hamar elterjedtek: egy volt matematikus? Talán hipnotizőr? Vagy beépített ember, aki tudta, melyik kerék torzult el kissé? Egy dolgot tudtak biztosan: túl gyakran nyert. És ez veszélyes volt.
A tűnése
Egy augusztusi hajnalon, éppen egy rekordnyeremény után – 230 000 euró –, a Dámakirálynő elhagyta a kaszinót. Az autó, amely rendszeresen várta a bejáratnál, aznap nem jelent meg. Ő sem.
Soha többé nem látták. Sem egy másik kaszinóban, sem a közösségi médiában, sem a bankszámlák nyilvántartásában.
A személyazonosságát senki sem tudta. A biztonsági felvételek különös módon – törlődtek. A krupié, aki az utolsó tétjét kezelte, néhány hónap múlva felmondott. A kaszinó hivatalosan nem nyilatkozott. Egyesek szerint valaki „meggyőzte” a nőt, hogy ideje máshol próbálkozni. Mások szerint soha nem is létezett – csak egy legendává vált árny a félhomályban.
Csak egy szám maradt utána
A 17-es.
A játékosok a mai napig gyakran tesznek rá. Azt mondják, szerencsét hoz. Vagy talán csak remélik, hogy egy darabka a Dámakirálynőből még mindig ott kering a rulettkerék körül – csendben, kiismerhetetlenül, örökre nyerésre várva.
