Nem minden történet kezdődik egy italrendeléssel és nem minden végződik egy nyereményfotóval. A kaszinó világa kívülről csillogás és esély, belülről azonban gyakran ritmus, megszállottság és hallgatag veszteség. A történet, amit most megosztunk, egy olyan játékosé, aki éveken át mozgott a budapesti elit kaszinók zárt köreiben – és akinek az élete egyetlen szám köré szerveződött: a 21-es köré.
A kezdet – az első nyerés mámorában
„Akkor még nem hívtak high rollernek. Egy vállalkozás futott jól, volt némi szabad pénzem, és az egyik üzleti partnerem elvitt a kaszinóba. Az első alkalommal csak figyeltem. A másodiknál kipróbáltam a rulettet. A harmadik estémen leültem blackjackhez.”
Ott nyert először. Egy természetes 21-es – ász és dáma. Az osztó bólintott, a zsetonok duplázódtak, és valami elindult. Valami, amit akkor még játékos kedvnek hívott, később pedig rituálénak, majd megszállottságnak.
A szokás rítussá válik
Minden este hasonlóan telt: ugyanaz az ital, ugyanaz az asztal, ugyanaz a krupié, ha lehetett. Mindig egyenletesen emelt tétek, figyelem a paklira, és az a furcsa kapcsolat, ami az ember és a szám között kialakul, amikor a 21 nemcsak cél, hanem visszatérő ígéret.
„Volt egy este, amikor öt alkalommal kaptam blackjacket egymás után. A személyzet már csak mosolygott. A vendégek figyeltek. A VIP-részleg zárt volt, de én már úgy éreztem, nincs is értelme máshol játszani.”
Ekkoriban született meg a becenév is a házon belül: „Mr. Húszonegy”. Nem tudta, ki kezdte el használni, de egyszer csak mindenki így szólította a háta mögött – s ez neki imponált.
A zuhanás – amikor a szám visszavág
Aki sokat játszik, az előbb-utóbb túl marad a szerencséjén. A 21-es sem kivétel. Egy este, amikor már bőven nyereségen belül volt, valami megváltozott. Az osztók cserélődtek. A pakli szokatlanul viselkedett. És a 21 – egyre közelebb volt, de sosem jött el.
„Az este végén mínuszban voltam, de nem ez volt a baj. Az zavart, hogy majdnem mindig elértem a 20-at, néha 19-et, és újra és újra húztam még egyet. Nem tudtam megállni. A 21 lett az egyetlen elfogadható vég.”
Aznap nem aludt. Másnap visszament. És utána is. Egy ponton túl már nem számolt veszteséget – csak köröket. Az, hogy nem jött a 21, szinte személyes sértésnek tűnt.
A vég – felismerés vagy új kör?
A történetünk főhőse végül kiszállt. Nem hirtelen, nem egy utolsó pörgetés után, nem egy drámai jelenet közepén. Egy nap csak nem ment be.
„Egyszerűen elmaradt az esti készülődés. Nem csomagoltam el a zsetonokat. Nem hívtam le a taxit. Nem akartam többet játszani. Tudtam, hogy ha a 21 egyszer újra megjelenik, elölről kezdődik minden.”
Ma már ritkán beszél erről. Néha még betéved a kaszinóba, de csak figyel. A krupiék közül néhányan még felismerik, néha köszönnek is.
„A 21-es volt a végzetem. Nem a játék miatt. Hanem mert elhittem, hogy nem számít semmi más – csak az, hogy elérjem újra.”
Zárszó: Amikor a szám nem csak szám
A blackjack világa egyszerűnek tűnik: számolás, húzás, döntés. De egyes játékosok számára a játék mítosza túlnő a szabályokon. A 21 – a győzelem szimbóluma, a tökéletes pontszám, a szerencse száma – csapdává válhat.
Mert a legveszélyesebb leosztás nem az, amit a pakli ad. Hanem az, amit az ember belül vár tőle.
