Las Vegas ma a csillogás, a luxus és a szerencsejáték fővárosa, ahol évente milliók próbálnak szerencsét a neonfények alatt. Azonban a város múltja sötétebb, mint amit a turisták látni engednek. Las Vegas felemelkedése elválaszthatatlan a szervezett bűnözéstől, hiszen a maffia volt az, amely az 1940-es és 1950-es években kaszinóbirodalommá változtatta a sivatag közepén elterülő kisvárost. De hogyan vált egy poros település a világ szerencsejáték-fővárosává? Nézzük meg a Las Vegas-i kaszinók titkos múltját!
Las Vegas születése: Egy poros kisvárosból a bűn városává
A 20. század elején Las Vegas még egy jelentéktelen település volt a Mojave-sivatagban. A vasútépítés és a Hoover-gát építése hozott némi életet a városba, de az igazi változást az 1931-es év hozta meg, amikor Nevada állam legalizálta a szerencsejátékot. A gazdasági világválság miatt a kormány abban reménykedett, hogy a szerencsejáték-ipar segít majd fellendíteni a gazdaságot – és ez meg is történt, csak éppen nem a várt módon.
A szerencsejáték legalizálása vonzotta a befektetőket, de nem csak a tisztességes üzletembereket – a maffia is meglátta benne a lehetőséget. A bűnszervezetek ekkoriban már hatalmas befolyással bírtak az illegális szerencsejáték-piacokon, így logikus lépés volt számukra, hogy a legális kaszinókat is kézbe vegyék.
Bugsy Siegel és a Flamingo: A maffia első nagy dobása
A Las Vegas-i kaszinóbiznisz egyik legismertebb figurája Benjamin „Bugsy” Siegel, egy hírhedt New York-i gengszter volt. Siegel a keleti parton kezdte karrierjét, de a ’40-es években a maffia Kaliforniába küldte, hogy felügyelje az illegális szerencsejátékokat. Ám ő ennél nagyobbat álmodott: egy luxuskaszinót akart építeni a sivatag közepén, amely elegánsabb és exkluzívabb lesz, mint bármi, ami addig létezett.
1946-ban megnyitotta a Flamingo Hotelt és Kaszinót, amely minden addigi helyszínt felülmúlt. A cél az volt, hogy ne csak szerencsejátékosokat vonzzon, hanem gazdag üzletembereket, hírességeket és hollywoodi sztárokat is. A beruházás azonban drágább lett a tervezettnél, és a nyitás utáni első hónapokban veszteségesen üzemelt.
A maffia vezetői – köztük Meyer Lansky és Lucky Luciano – nem nézték jó szemmel Siegel extravagáns költekezését, és úgy vélték, hogy lop a közös kasszából. 1947-ben Siegelt saját Beverly Hills-i otthonában meggyilkolták, és nem sokkal a halála után a Flamingo már nyereséget kezdett termelni. A maffia felismerte, hogy Las Vegas valóban aranybánya lehet, és innentől kezdve teljes erővel rászálltak a városra.
A maffia aranykora: Kaszinók a bűnszervezetek kezében
Az 1950-es és 1960-as években Las Vegas kaszinói egymás után nyíltak, és szinte mindegyik mögött a maffia állt. Olyan legendás helyek, mint a Sands, Desert Inn, Riviera, Stardust, Tropicana és Dunes mind bűnszervezetek finanszírozásával épültek meg. A maffia a kaszinókat nemcsak pénzmosásra használta, hanem a szerencsejáték-bevételekből is busás hasznot húzott.
A rendszer egyszerű volt: a kaszinók hivatalos bevételein túl nagy összegeket „kivettek a kasszából”, mielőtt az adóhatóság ellenőrizhette volna a pénzügyi kimutatásokat. Ezt hívják „skimming”-nek, vagyis az asztaloknál és játékgépeknél keletkező nyereség egy részét zsebbe tették, és elszállították a maffia központjaiba, főként Chicagóba és New Yorkba.
Ebben az időszakban a kaszinók vezetői között voltak maffiafőnökök, de sok esetben strómanokat alkalmaztak, akik hivatalosan irányították a kaszinókat, miközben a valódi hatalom a bűnszervezetek kezében maradt.
A maffia bukása: Az FBI és az új idők szele
A ’70-es évekre az FBI egyre jobban rászállt a Las Vegas-i kaszinókra, és több nagy nyomozás is indult az illegális pénzmozgások feltárására. Az 1970-ben elfogadott RICO-törvény (Racketeer Influenced and Corrupt Organizations Act) lehetővé tette, hogy a hatóságok célzottan lépjenek fel a szervezett bűnözés ellen, és ennek következtében több maffiavezér is rács mögé került.
Az 1980-as évekre Las Vegas arculata megváltozott: a régi, maffia által irányított kaszinókat fokozatosan felvásárolták tiszta befektetők és nagyvállalatok, mint például a Hilton vagy a Mirage Resorts. Az új tulajdonosok igyekeztek eltüntetni a múlt nyomait, és Las Vegast a családbarát turizmus felé terelték.
Az 1990-es évekre a kaszinóipar teljesen átalakult: már nem gengszterek irányították, hanem multinacionális vállalatok, amelyek Las Vegast egy modern szórakoztató központtá formálták.
Örökség és mítosz: A maffia nyoma ma is él
Bár a maffia uralma hivatalosan véget ért, a legendák és történetek tovább élnek. A filmek, mint például a „Casino” (1995, Martin Scorsese) vagy a „The Godfather” sorozat, mind ezt az időszakot idézik meg.
Las Vegas még ma is profitál a múltjából: számos kaszinó és szálloda kihasználja a „régi idők” romantikáját, és a turisták még mindig keresik a helyeket, ahol egykor a maffia emberei tartották a kezükben a várost.
A fények ragyogása mögött ott van Las Vegas sötét múltja – egy világ, amelyet a maffia épített fel, és amely nélkül ma talán nem is létezne Sin City.
